AirPort: Csatlakozás titkosított WEP vagy WPA Wi-Fi-hálózathoz

A cikk bemutatja, hogyan csatlakozhat titkosított Wi-Fi-hálózathoz.

A kezdés előtti teendők

A Wi-Fi esetén két gyakori jelszavas védelmi (más néven titkosítási) módszer használható a Wi-Fi-bázisállomásokhoz. Az előnyben részesített módszer elnevezése Wi-Fi Protected Access, amely „WPA2 Personal” vagy „WPA/WPA2 Personal” néven jelenik meg az AirPort segédprogramban.

A másik módszer – amely régebbi és sokkal kevésbé biztonságos – a Wired Equivalent Privacy (WEP). Ez a módszer „WEP (Transitional Security Network)” néven szerepel az AirPort segédprogramban. Akkor használja a WEP funkciót, ha készüléke csak ezt a biztonsági típust támogatja, és vegye figyelembe, hogy manapság már nem nyújt megfelelő védelmet. Ha a WEP funkciót kell használnia, próbálja meg konfigurálni a WEP Wi-Fi-hálózatot egy önálló, elszigetelt hálózati szegmensben, amelyhez csak olyan készülékek csatlakoznak, amelyek esetén a WEP használatára van szükség. Ezután egy hálózati router segítségével hidalja át az elszigetelt WEP-hálózatot és a fő WPA-hálózatot.

Bejelentkezés

Kattintson a menüsávon található AirPort ikonra, és válassza ki a kívánt hálózatot. Ekkor megjelenik a bejelentkezési ablak, amelyben WPA-hálózat esetén a „...WPA-jelszó megadását igényli”, WEP-hálózat esetén pedig a „...WEP-jelszó megadását igényli” szöveg olvasható.

Adja meg a jelszavát, majd kattintson az OK gombra. Ha nem tudja a jelszót, forduljon a hálózat rendszergazdájához.

Nem Apple vezeték nélküli WEP-hálózatok

Ha nem Apple-titkosítású vezeték nélküli hálózathoz szeretne csatlakozni AirPort-kártyával rendelkező számítógéppel, két jelszóbeviteli módszer közül kell választania (a hálózati rendszergazda határozza meg a használandó módszert). A két módszer:

ASCII-jelszó

Ha egyszerű szöveges üzenetként kapta meg az ASCII-jelszót, írjon be egy idézőjelet (") a jelszó elé és után. A jelszavak esetén különbséget jelent, hogy kis- vagy nagybetűvel írja a karaktereket, és a jelszavaknak legalább öt karakterből kell állniuk a 40 bites titkosított hálózatok esetén, illetve legalább 13 karakterből a 128 bites titkosított hálózatok esetén.

• Példa 40 bites jelszóra: „pw123”

• Példa 128 bites jelszóra: „password12345”

Hexadecimális jelszó

Ha csak hexadecimális karaktereket (abcdef0123456789) tartalmazó jelszót kapott, írjon be egy dollárjelet ($) a jelszó elé. Ezeknek a jelszavaknak legalább 10 karakterből kell állniuk a 40 bites titkosított hálózatok esetén, illetve legalább 26 karakterből a 128 bites titkosított hálózatok esetén.

Megjegyzés: A hexadecimális jelszavakban található dollárjel neve Hex Escape. A dollárjel azt jelzi a szoftvernek, hogy az utána következő karaktereket hexadecimális számként kell kezelnie. Egyéb lehetséges hexadecimális escape-ek: „0x” és „0X” (nulla-x). (Az „x” nagybetű vagy kisbetű is lehet).

Példa 40 bites jelszóra: $1234abcdef

Példa 40 bites jelszóra: 0x1234abcdef

Példa 128 bites jelszóra: $12345678901234567890abcdef

Példa 128 bites jelszóra: 0x12345678901234567890abcdef

Megjegyzés: Ha nem biztos benne, hogy milyen típusú a jelszó, próbálja ki mind a két fenti módszert, vagy érdeklődjön a hálózat rendszergazdájánál a jelszó típusát illetően.

További információk

Amikor be van jelentkezve, a menüsávon található AirPort ikon a vezeték nélküli hálózat hozzávetőleges jelerősségét jelzi. A négy sötét sáv azt jelzi, hogy nagyon jó az átviteli sebesség. Ha az ikon nem látható a menüsávon, aktiválja az AirPort beállításaiban.

Terminológia: A 40 bit és a 128 bit értelmezése

A titkosított vezeték nélküli hálózatokhoz 40 vagy 128 bites kulcs szükséges. A kulcs nyolcbites (ASCII) vagy négybites (hexadecimális) kódolással továbbítódik.

Hexadecimális kódolás használata esetén a végső titkosítási kulcs mindegyik karaktere négy bit hosszúságú bináris értékre konvertálva. A 128 bites kulcs 26 karaktere 104 bitnek felel meg. A rendszer a 104 bites jelszót egy 24 bites véletlenszerű számmal – az inicializálási vektorral – kombinálja a 128 bites titkosítási kulcs létrehozásához. Minden elküldött információcsomag tartalmazza az inicializálási vektort, és a WEP-algoritmus, valamint a 802.11b számú szabvány részét képezi. A 40 bites titkosítás esetén a 10 hexadecimális karakter 40 bitnek felel meg, amelyet az inicializálási vektorral kombinálva létrejön a 64 bites titkosítási kulcs. A „40 bites” elnevezés tehát téves; valójában 64 bites titkosítási kulcsról van szó. Ennek megfelelően néhány anyagban a 40 bites titkosítás 64 bitesre vonatkozik.

Az ASCII-kódolás használata esetén a végső titkosítási kulcs mindegyik karaktere 8 bites, így 5 karakter 40 bitnek, 13 karakter pedig 104 bitnek felel meg. Az inicializálási vektor hozzáadásával megkapjuk a 64 és a 128 bitet.